A Világjáró rovatban eddig bemutatott helyszínek csak az álmaim voltak, ahova egyszer szívesen eljutnék. Ebből a szempontból azonban rendhagyó bejegyzés következik, mivel a kanadai Alberta tartományban már személyesen is jártam és elmondhatom, hogy bizony megéri át repülni a fél világot miatta. Szóval egy kicsit személyesebb hangvételű írás következik

Természeti csodák országa

Az első dolog ami feltűnik ha Kanadába ér az ember, hogy milyen iszonyat messze van (legalább is nekem, aki nem túl gyakorlott világutazó), a másik, hogy milyen hatalmas területen fekszik az ország. Ennek szemléltetésére leírom a repülő utunkat. Ferihegyről indulva Bécsig fújt át minket a szél egy távolságibusz méretű kávédaráló motorokkal hajtott kisgépben (legalább is mi így éreztük, amikor már a Boeingen ültünk), onnan indultunk neki átszelni az óceánt. Torontoban éreztünk földet legközelebb a talpunk alatt, ami a kontinens keleti partjához esik (viszonylag – légvonalban kb. 400km) közelebb. Onnan átszáltunk a belföldi járatra ami átrepített a nyugati parthoz közeli (megint kb. 400km) Calgaryba. Ez további négy(!) órát vett igénybe (autóval nagyjából 3400 km – repülővel valószínűleg rövidebb valamivel). Négy órát repülni egy országon belül, felfoghatatlan a magyarországi távolságokhoz szokott fejnek. Egyébként utólag vettem észre a térképet nézegetve, hogy mennyire közel voltunk a Niagarához, ráadásul kétszer is szemügyre vehettem volna a le- és felszállásnál is, de sajnos lecsúsztam róla, legalább van miért visszamenni Kanadába.

Néhány számot is írok a méretekről, ha az eddigiek nem győzték volna meg az olvasót, hogy Kanada bizony nagy ország. Az ország területe kis híján 10 millió km2 ebből Alberta tartomány területe 662 ezer km2, ami nagyjából hétszerese a mi rendelkezésünkre álló 93 030 km2-nek. Alberta lakossága 3,7 millió fő, tehát óriási területre viszonylag kevés ember jut, mivel csak a tartomány déli területeit lakják. De mi van a tartomány (igazából az egész ország) északi, szinte lakatlan részén? Csodák!

Kirándulás a Sziklás-hegységbe

Leghosszabb autós kirándulásunk a szikláshegységbe vezetett. Néhány óra alatt átvágtunk a síkságon. Mindenütt művelt földek, ameddig csak a szem ellát. Egy-egy parcella közepén néhány bólogató olaj kút töri meg a monotonitást, körülette néhány legelésző tehénnel. Állításuk szerint az albertai marhákból készül a világ legjobb steakje, még a kocsik hátuljára ragasztható matricákat is látni ami ezt bizonyítja. Nincs túl sok összehasonlítási alapom, de az ottani steak tényleg fenséges volt.

Ahogy közeledtünk úticélunkhoz tipikus filmbeillő kép tárult elénk. Felhőkbe vesző hegycsúcsokhoz vezető végeláthatatlan nyílegyenes úton haladtunk. Ahogy közeledtünk egyre izgalmasabb lett a látvány. Igazi vadregényes táj tárult elénk az egyhangú síkság után. A völgyeken keresztülvezető út szélén feketemedvék cammogtak. Mindenütt óriási fenyvesek és égbeszökő sziklák, melyekről néha egy-egy aprócsak vízesés robog le, némelyik azonban a hóhatár fölé húzodva fehér sapkát viselt. A völgyek alján a kristálytiszta víz lenyűgöző tavakat alkot, egyszóval mesébe illő a táj.

Banff

Első megállónk Banff városa volt, ahol eltöltöttünk néhány kellemes órát. Többek között megnéztük a Bow vízesést, az indián múzeumot és a felvonókkal megmásztuk a közeli hegycsúcsot. Nem is kell mondanom, hogy lenyűgöző volt a látvány. Lehetett volna még nézelődni, de szorított az idő, hogy odaérjünk utunk végcéljához, a gleccserhez.

Athabasca gleccser

Az Athabasca gleccser a Columbia Icefield nevű örökké havas területen található, British Columbia és Alberta határán. Nem jellemző az elkényelmesedett kanadai emberekre, hogy szeretnek száz métereket sétálni egy gleccserért, de itt mégis muszáj nekik. Ennek az az oka, hogy a hatvanas évek környékén épült ki az oda vezető út és akkor ott volt a gleccser széle, ahol most csak kopár kavicsos emelkedő van. A gleccserhez vezető ösvény mentén "mérföldkövek" jelzik a jég határát évről évre, mely egyre elkeserítőbben húzódik hátra. Sokkoló volt látni milyen iszonyatos mennyiségű jég tűnt el. A korábban említett olaj kutak, amik gazdaggá tették a tartományt egyre szegényebbé is teszik azt.

Rövid és tömör összefoglalóm végetért Albertáról. Lenne még mit mesélni a tartomány más vidékeiről, vagy a városokról, de most csak a Sziklás-hegységre korlátoztam a leírást. Talán lesz még folytatása ennek a bejegyzésnek.

Végül a panorámák

Sulphur Mountain, Banff - Dave Schumaker

Cottonwood Slough, Jasper - Jim Dollar

Lake Louis - A. J. Baxter

Lake Louise - Eric Bozeman

Jasper, Alberta - Scott Kroeker

Athabasca Glacier - Chris

Athabaca Glacier - Seb Perez-Duarte

Athabasca Glacier - Doug Zwick

Glacier - Vaughan Nelson

Athabasca Glacier - Martyn Jones

10 peaks - Tre Photographic

Thanks for the panoramas from the Flickr users above!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.